Irány Brüsszel

BUÉK mindenkinek, akivel még nem találkoztam és nem mondhattam személyesen!

Egy "rövidebb" szünet után vasárnap visszatértem, hogy ellenőrizzem, Brüsszelben sem jött el a világvége. És valóban, itt még megannyi helyen láthatóak a karácsonyi dekorációk, szinte semmi sem változott azóta, amióta kalandosan hazautaztam.

A Karácsony előtti utolsó itt töltött napjaim elég sűrűre sikerültek. Nagy nehezen ugyanis azon a szerdán sikerült aláírnom egy lakásbérleti szerződést. A belga törvények szerint azonban pontosan két havi kaúciót kell villantani ahhoz, hogy érvényes legyen a szerződés. A kaúció letétbe helyezésének legbiztonságosabb módja az, ha nyit az emberfia egy úgynevezett blokkolt letét számlát, ami a bérbeadó és a bérlő aláírásával együtt érvényes csak. Ezután az ott elhelyezett pénzhez mindkét fél csak a másik jóváhagyásával férhet hozzá. Vitás szituációk esetében tehát rá vannak kényszerítve a felek a konszenzusra. Ez szerintem jó ötlet és valóban elég biztonságosnak tűnik.

El is mentem a bankhoz azzal a szándékkal, hogy ezt a blokkolt számlát megnyissam, de már csak pénetken délután egy órára kaptam időpontot. A gépem 17:30-kor indult, így nekem 14-14:30 között mindenképpen el kellett hagynom a várost. Szóval necces volt. De ha ez még nem lenne elég, tovább borzolták a kedélyemet azzal, amikor közölték, hogy csak úgy lehet ezt a számlát megnyitni, ha az ennél a banknál vezetett, és még éppencsak megnyitott, normál folyószámlámon már ott hemzseg a letétbe szánt összeg. Erre pedig kevés esély volt, mivel a nemzetközi átutalás szerintük biztosan nem érkezett volna meg péntekre. Maradt a másik lehetőség, készpénz. Nos ehhez viszont jelentősen át kellett állítanom a bankkártyáimhoz tartozó készpénz felvételi limiteket. Viszont mivel kártyatípusonként is van maximuma a megengedhető limitnek, így még péntek reggel kicsit utalgatnom kellett a két bankszámlám között, hogy le tudjam majd venni a megfelelő mennyiségű mannát. És hát itt (is) szeretnék elrebegni egy hálás köszönömöt, amiért otthon már bevezették a 4 órán belüli bankközi átutalásokat, mert így pont hozzá tudtam férni pénteken délután 1 órakor az összeghez. Persze az ATM-eknek is volt egy felvételi limit, de összesen hatszor cserélgetve a kártyáimat a dolog megoldódott. :) Számla megnyit, szerződés érvényesítve, irány a repülőtér, minden a legnagyobb rendben. Azt hittem...

Repülőtér teljesen tele volt, nyilván a legtöbben az utolsó napokra hagytuk a hazautazást. Nekem Ryanair járatra volt jegyem és csomagjegyem. Mivel sejtettem, hogy nagy lesz a tömeg, így hamarabb elindultam és két és fél órával a gép indulása előtt ki is értem Charleroi-ra. Nem volt mit tenni, be kellett ülnöm egy kávéra és egy túrótortára Paul-hoz. Mivel szabad asztal már nem volt, két lányhoz csapódtam, akik azonnal beavattak, hogy éppen az utazásokról beszélgetnek, szóval kapcsolódjak be nyugodtan, ha szeretnék. Nagyon kedvesek voltak és így beszélgetve gyorsan el is repült az idő. No meg a gépem is majdnem, mert kicsit belefeledkeztem a társalgásba. Jó volt ellazulni picit a sok rohanás után.

No de itt kezdődött egy újabb kis izgalom, mert addig - nyilván a tapasztalatlanságom miatt - én nem tudtam, hogy ryanair-ék milyen extra díjakat számolnak fel a plusz csomag kilókért. Már csak három perc volt hátra a becsekkolásból, amikor lemérték a táskámat és kiderült, hogy 9 kilóval nehezebb, mint kellene. Megpróbáltam bevetni Shrek Csizmás Kandúrjának megható pillantásait, de válaszként félrehajították a táskámat és közölték, hogy vagy befizetem a kilónként 20 euró plusz pénzt 3 percen belül, vagy itt karácsonyozok. Volt nagy ijedtség, mivel fogalmam sem volt arról, hogy egyáltalán lehet-e még levonni bármennyi pénzt a kártyáimról aznap. Sok időm persze nem volt ezt átgondolni, csak rohantam a ryanair pulthoz, betuszkoltam a kártyámat és faarccal vártam a csodát. Emelte a tétet, hogy a korábbi szálláshelyül szolgáló szállodából már ki kellett csekkolnom reggel, a bérelt lakás pedig csak január 10-étől volt üres, tehát maradt a repülőtér, mint lehetséges B terv az ünnepekre, de legalábbis arra az estére. Már el is kezdtem felmérni a terepet, hol van a Karácsonyfa, ilyesmi. Ám szerencsére ekkor a ryanair-es hölgy visszatolta a kártyámat azzal, hogy minden rendben, a tranzakció megtörtént. Emelt fővel visszarohantam a check-in pulthoz, kezemben a fizetést igazoló blokkot lobogtatva. A táskám és én is felülhettem a gépre, ami nem volt egy utolsó érzés. :)

A visszafelé útra már okosan WizzAir-t választottam. Tényleg nem szeretnék én reklámozni, valószínűleg nincs is rá szükségük, de óriási különbség van a két fapados társaság között mind hozzáállásban, mind stílusban és nem utolsó sorban az utaskísérők kinézetében. 

A gép hófödte tájról indult és oda is érkezett meg, mintha nem is repültünk volna sehová, csak röpke két órán keresztül köröztünk volna Budapest felett. Szerencsére azonban nem ez történt, rendben landoltunk Charleroi-n.

Hihetetlen módon sikerült vasárnap este hozzájutnom az újdonsült albérletem kulcsaihoz is. Ebben Orsi - köszi, köszi, köszi - volt segítségemre, mert csak kora délután vállalták a bérbeadók, hogy elhozzák az irodájukba a kulcsokat, amikor én még Ferihegyen kóvályogtam, így meg kellett kérnem őt, hogy szaladjon el érte. Szóval repülőtérről irány Orsiék, ahol előbb kicseréltük az ünnepek élményeit egy kellemes beszélgetés keretében, egy pohár whisky mellett, majd a kulcsok birtokában megcéloztam az albit. A lakás egyébként teljesen rendben van, vendégek fogadására abszolút alkalmas, sőt igényli. Lehet jönni megnézni! :)

Mivel tartalmilag nem illik ide, így a következő posztban mutatom meg, hogy milyen is az, amikor Brüsszelt ellepi a jótékony hótakaró.

Mégegyszer BUÉK!