Sziasztok Kedves Olvasók!

Újabb hírek Brüsszelből! Az utóbbi napokban megtapasztaltam, hogy milyen érzés, ha már egyszerűen nem fér több új információ az ember fejébe. Persze ezt a típusú agykapacitást is biztosan lehet edzeni és ebben az esetben én most kemény edzésmunkát végzek, de néha be kell látnom, hogy vannak határok...

Mik is ezek az újdonságok, amiket el kell sajátítanom? Elsősorban természetesen az itteni életvitelt, az itteni szabályokat. Csak hogy egy apróságot említsek, ami nekem furcsa volt és amiről tegnap értesültem már lassan 2 éve itt élő barátomtól - köszi Orsi -, itt nem lehet csak úgy kidobni a szemetet. A szabály egyszerű. Már eleve szelektíven kell gyűjteni a szemetet a lakásodban. A szelektív részét, ami talán a műanyag dolgok és az üveg dolgok, el kell vinni a szelektív szemétgyűjtőbe. Akármilyen messze is van tőled, köteles vagy oda elvinni. A maradékért miden szerdán és szombaton reggel jönnek, ami azt jelenti, hogy előtte való nap este 6 után teheted ki a szemetedet az utcára (!), bárhova (!!), de csak egy erre a célra rendszeresített, fehér színű szemeteszsákban. Hmm... Most szerdán pedig éppen sztrájkolt néhány szakszervezet, valószínűleg a kukások is, mert szerda délután még az egész város tele volt ezekkel a fehér zsákokkal. Csak úgy, szerteszét.

Hát persze hogy vannak ennél sokkal fontosabb dolgok is. Vár rám egy halom adminisztráció. Bankszámla, telefonszám, lakásbérlés, miegymás.... Mivel az Altran nevű cég alkalmaz és rajtuk keresztül dolgozom az EEAS-nek, ezért dupla munkahelyi adminisztráció is vár rám. Mind a két helyen végig kell járnom a beléptetéssel járó nehézségeket, ami egy picit fárasztó, de remélem megéri majd a fáradtságot. Az Altran-nál lévő teendőimről a kapcsolattartó "tisztem", Florent folyamatosan tájékoztat. Viszont néhány találkozómról rendes meghívót küldött, néhányról pedig csak email-t írt. No itt elvesztettem a fonalat és ma elfelejtettem elmenni egy HR-es találkozóra, aminek a részletei email-ben voltak megírva. Hát ez van, talán majd legközelebb összejön.

Arról már írtam, hogy 1 hónapig ideiglenesen egy flat hotel-ben lakom. Ezt a lakást a cég bérli nekem, hogy megkönnyítsék a kezdeteket. Nos ebben a kis lakásban is kezdtek elfajulni a dolgok. Tegnap estig nem volt fűtés. Szóltam, jöttek és a két szobából az egyikben megcsinálták. Juhéjjj! De nem voltam sokáig vidám, mert ezzel egyidejűleg eltűnt a meleg víz. Szóval két napig jéghideg vízben tusolás, aztán még egy kis panaszkodás és mostanra már azt is megcsinálták. Huhh... Megyek is mindjárt a jó forró tus alá... :)

De nézzük mik az aktualitások az EEAS-nél. Azért írok még erről, mert egyelőre még szolidan állok az egyéb lehetőségek felderítésével. Persze ma tettem egy próbálkozást egy tollascsapat felkutatására, de erről majd később írok. Szóval a vártnál jóval hamarabb kezdenek kinyílni a kapuk. Már a 2. napomon összebandáztam egy kollégával, aki szintén az Altran-tól van az EEAS-nél. Mivel többen figyelmeztettek, hogy óvatosan írjak a munkahelyen történtekről, ezért már valódi neveket sem merek írni. Nevezzük a srácot Vegának. Szóval egy reggeli kávé mellett összebandáztunk. Vega már 8 éve az EU-s bürokrácia szolgálatában áll és nagyon örült, hogy ide kerülhetett az EEAS-hez. Szerinte ár-érték-stresszmentesség arányban ennél nincs jobb hely a világon. Hát jó, akkor elvileg jó helyen vagyok. Ma együtt ebédeltünk az egyik nagyobb főnökkel. Egyre inkább meg vagyok győződve arról, hogy ez fickó nagy mókamiki. Sokat beszélgettünk a lehetőségekről, hogyan keres és alkalmaz az EU munkaerőt, miért kellenek a közvetítő cégek, hogyan lehet csiszolni a szerződéseken,  hogyan lehet közvetlen EU-s státuszt kapni, stb... Teljesen nyíltak voltak. Hirtelen annyi információhoz jutottam, amiről azt gondoltam, hogy kb. 1 évre lesz szükségem, hogy mindezeket kiderítsem. De itt úgy tűnik, hogy ha már van egy kis kezdeti bizalom, után már nyitnak. Az egészet üzletnek tekintik. Eléd tárják a lehetőségek garmadáját, aztán rád bízzák, hogy melyiket választod, melyikkel élsz. Kicsit úgy érzem magam, mint amikor a középsuli után beléptem az Egyetem kapuin, ahol már senki nem mondta meg, hogy mit hogyan csináljak, s még a lehetőségeknek is nekem kellett utánaásnom, de ha megtaláltam valamit, akkor senki nem akadályozott abban, hogy végigjárjam az utam. Kivéve a TéO-t, de ez más tészta... Összességében azt mondhatom, hogy kezdem megkedvelni ez a helyet.

Egyébként ez a Vega srác elég rendes velem. Folyamatosan ellát mindenféle infóval, mit hogy kell itt csinálni, kikkel kell beszélni, kikkel hogyan érdemes jóban lenni, szóval jó arc.

Ezzel együtt is a mai nap fénypontja mégis csak a sztrájk felhívás volt. Ma délutánra az egész épületet teleaggatták A4-es lapokkal, ahol mindenkit kedvesen invitáltak a sztrájk megbeszélésre emlékeztetve a kedves munkavállalókat, hogy nyugodtan részt vehetnek a megbeszélésen, beleszámít a munkaidejükbe. Ez volt a 3. napom ott, úgyhogy el is gondolkodtam, hogy lehet már sztrájkolnom kéne nekem is. Legalább megismerem a szakszervezetiseket... Egy pillanatig elképzeltem, ahogy ott ülök a rogyásig megtelt teremben és ügyesen megpróbálom a többiekkel együtt skandálni a francia, vagy holland vezényszavakat.  Na jó, most már értem, miért alkalmaznak ilyen sok külsőst...

No de hogy is volt ezzel a tollasedzéssel? Szóval ügyesen megnéztem a google maps-en, hogyan tudok tömegközlekedéssel eljutni a teremhez. Nagyon messze kellett volna menni, kb. 50 perc utazás. 10 perc metró, 20 perc villamos, a többi séta és várakozás. Hát el is indultam, naná. Már az elindulásnál jelentkeztek az első problémák. Lementem egy szintet a Schuman station-nél. Vártam szépen a metrót, de valami elég fura dolog jött a sínen helyette, ami jobban hasonlított egy vonatra. Egy kicsit keresgéltem és akkor láttam, hogy még egy szinttel lejjebb kell mennem a metróhoz. Ok, ez pipa. Két megálló, utána jöhet a villamos. Csak előtte beugrottam az Altran-hoz adminisztrálni. Rendben felmentem a felszínre és meg  is találtam a villamos síneket. A megálló már kicsit nehezebb volt, de a sínek mentén találtam egy kis táblát, amire négy villamos szám volt felírva, gondoltam akkor ez lesz az. Vártam 10 percet. Jött is egy, ami ugyan nem a 44-es volt, ami nekem kellett, de rendben megállt ebben a megállóban. Vártam tovább. Még 15 perc. Jött megint egy, de az sem 44-es. Az is megállt. Állt ott egy darabig mellettem, amikor ismét ránéztem a jelzésére és nem hittem el amit láttam. Elkezdett pörögni, mint a félkarú játékgépeken a gyümölcsök és egyre más-más számok jelentek meg rajta. Először megdörzsöltem a szemem kétszer, de még mindig pörögtek a számok. Ezután már nem bírtam mozdulatlanul, széttártam a kezem és egy halk "ez meg mi a franc, b*zd*g"-et elmorzsoltam a bajszom alatt. Ez volt az a pont, amikor egy rendőrautó elment a megálló mellett és a zsaruk elég furcsán, ugrásra készen néztek rám a kocsiból. Kicsit visszavettem. A villamos meg el. Még a távolban láttam, hogy sikerült kipörgetni a nyerő kombinációt, ami után a számjelzés helyett az S.O.S felirat volt látható a villamoson. Még most sem hiszem el, hogy ez megtörtént. No vártam még egy kicsit a 44-est, de feszt nem jött. Feladtam, mert már nagyon fáztam. Elindultam vissza, le a metróhoz. A föld alatt pedig felfedeztem, hogy Brüsszelben a tömegközlekedés több szintű. Mármint fizikailag. És  attól, hogy valami villamos, még nem biztos, hogy a felszínen járkál. Igen, igen.  Pl. a 44-es villamos a föld alatt cirkált. Már amennyire a 20 percenként járást cirkálásnak lehet nevezni. Az persze még mindig nem tiszta, hogy miért volt a föld felett is kiírva a megállóban a 44-es, de majd egyszer kinyomozom. Viszont az idő meg mindeközben annyira eltelt, hogy inkább hazafelé vettem az irányt, mert már csak az edzés végére értem volna oda, ha el is csípek egy villamost.

Nos, erről lemaradtam, s bánatomban inkább beültem egy sörre, természetesen egy sportkocsmába. Legalább ennyi sportra futotta ma. És persze megtanultam, hogy ha sínen járó tömegközlekedési eszközt keresek, akkor ne csak horizontálisan, hanem vertikálisan is nézzek körbe.

No most nem untatlak Benneteket tovább. Remélem, hogy volt elég türelmetek végig olvasni ezt a posztot! Várnak rám a további izgalmak. Találnom kell egy igazán jó kis lakást, ami egy ideig megszemélyesítheti és betöltheti az otthonom szerepét ebben a csodálatos környezetben.

u.i.: Egyre több francia szót értek meg, szóval úgy tűnik, hogy kezd visszajönni valami. Ez ám a "frank"-óság. (dedicated to HSZ & MrBé)