Történt, hogy hosszú-hosszú egyeztetések után,
(- van kedvetek jönni?
- mehetünk?
- mikor jönnétek?
- április 6. jó?
- ok.
- ok.),
megérkeztek Cápáék Belgiumba. Egy gyors transzfert követően már Brüsszelben is voltunk és mivel reggel érkeztek, úgy gondoltuk gyorsan összedobunk magunknak valami meleg ebédet, amolyan stratégiai mennyiségben, hogy később ne legyen már gondunk sütéssel, főzéssel. Így egy gyors bevásárlást és az itteni magyar bolt meglátogatását követően elkészült a stratégiai mennyiségű rakott krumpli. Az ebéd és egy rövid pihenő után viszont nyomban nyakunkba vettük Brüsszel EU-s felében található szigorú és rendezett irodaházak által határolt kesze-kusza utcáit, amelyek cseppet egyhangú hangulatát sokszor dobja fel, teszi egy picit ember közelibbé egy-egy szépen, rendben és tiszán tartott, tavakkal és vadlibákkal tarkított park látványa. A Cinquantenaire parkon végigsétálva eljutottunk a Külügyi Szolgálat épületéig, ahol dolgozom. Ugyanitt található a Berlaymont, az EC székháza, valamint az ET székháza is. Innen a Parc Léopold-on keresztül eljutottunk az EP épületéhez.
Az EU-s negyedből a Bruxelles parkon keresztül a történelmi óváros girbe-gurba, hangulatos holland, belga stílusban épült, nagy ablakos, "tégla mintás" házakkal határolt utcáira vezetett utunk. Természetesen azonnal a Grand place-ra siettünk, ami valljuk meg, első látásra mindenképpen lenyűgöző. Még másodikra is az. Abban igaza van Cápának, hogy lehetne egy picit nagyobb ez a tér, de azért így sem rossz. :)
Néhány csodálkozó pillantás és fénykép elkészítése után egy kis utcán elindultunk a nagy, a hatalmas, a kolosszális pisilő kisfiút megnézni. Erre az élményre szándékosan nem készítettem fel őket, hiszen ezt mindenkinek saját magának kell megélnie, véleményt alkotni róla. Így aztán ha tudni szeretnétek az ő véleményüket a belga nemzeti jelképről, őket kell megkérdeznetek...
A napot ezután Brüsszel és a Grand place éjszakai fényjátékának megcsodálásával és néhány jól megérdemelt delirium thremens-szel a Deliriumban zártuk.
Vasárnap hihetetlen időnk volt. Hét ágra sütött a nap, ami errefelé, hát hogy is mondjam, nem sűrűn fordul elő. Szóval nekiiramodtunk, hogy meglátogassuk a csatornákkal átszőtt, jó öreg Gent, vagy Ghent városát, ahol annyi mindent láttunk, hogy le sem győzöm írni. De volt nálunk fényképező. :)
Sajnos nekem hétfőn és kedden már dolgoznom kellett, így ezekről a napokról nem tudok érdemben beszámolni, de ha jól tudom, nem érezték rosszul magukat Ildiék akkor sem. Gyertek máskor is! :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.