Irány Brüsszel

Brrrrrrrrrrrrrr! Megfagytam. Ma is. Már sokadszor. Hát ez az időjárás... Úgy tudnám a legjobban jellemezni, ha elmesélem, hogy valamelyik reggel a liftben egy angol(!) nő panaszkodott, hogy milyen rossz itt az időjárás, állandóan esik. Csak jön a ciklon a tenger felől, végre szárazföldet lát, fogja és ledobja, ami benne van. Mit mondhatnék erre, nem egy jó szokás ez, és a néninek igaza van. Talán építeni kellene egy mesterséges szigetet egy kicsit távolabb Belgium partjaitól, ami félrevezethetné ezeket a makacs felhőket. Múlt hétvégén hazaröppentem Budapestre. Az itteni repülőtér több órán keresztül le volt zárva a nagy köd és természetesen eső miatt. Amikor végre elindultunk, nem hazudok, kb. 5-7 perccel a felszállás után már teljesen tiszta volt az égbolt alattunk és kristálytisztán láttam az összes kivilágított település körvonalát egészen hazáig. De Brüsszel egy picit sem látszott ki a felhőkből... Szép, mondhatom... Persze esténként az eső legalább egy picit átfordul havazásba, vagy valami olyasmibe. Ez is valami.

Legalább ezt a posztot már a jó meleg szobából írom. A kanapén ülve majszolom az utolsó túrórudimat. Legközelebb jobban be kell táraznom, mert elég gyorsan fogy. Kell az energia a hideg ellen. :) És kell még kitartás az előttem álló feladatokhoz. Például a lakás keresés egyre égetőbb feladat. Gyakorlatilag  két héten belül el kell hagynom a cég által bérelt lakást. Egyelőre viszont nem találtam még semmit helyette. Helyesebben ma megnéztem két lakást, de mindegyiknek volt valami érdekessége. Az első majdnem teljesen szuper volt. Gyönyörű tetőtéri lakás, hatalmas napozó terasszal - csak azt tudnám minek ;). Belülről két szintes, alul a nappali, konyha, wc, a felső szinten a háló- és fürdőszoba. Igen, ez nem tévedés, így egyben. Gyakorlatilag a hálószoba egyik végében van egy fürdőkád és egy mosdókagyló. Pedig a lakás kivételesen világos, gyönyörű kilátással, nagyon olcsó a fenntartása, szóval már majdnem azonnal kivettem. De nem. Mi van, ha vendégek jönnének? "- Akkor jó éjszakát! - Köszi, jó tusolást!..." A másik pedig picit kicsi volt és nem kifejezetten férfiaknak lett kialakítva, viszont nagyon szimpatikus volt a főbérlő. Szóval mára ennyi, de holnap folytatom a keresést.

Ami a tollast illeti, elkezdtem körbejárni a klubokat. Az egyik indonéz származású kollégám nagyon fellelkesült azon, hogy tollasozni szeretnék és felajánlotta, hogy körbejön velem, így ketten mendegélünk mindenhova.  - Számomra meglepő, hogy mennyire segítőkész itt néhány ember. - Persze neki van kocsija is, így kicsit könnyebb a dolgom. Ráadásul azt mesélte, hogy vannak földijei, akik a holland bajnokság legfelső szintjén játszottak még nem is olyan régen, de már visszavonultak. Havonta szokott átjárni hozzájuk tollasozni és úgy tűnik, most vasárnap én is vele tarthatok. Nagyon kíváncsi vagyok. Szóval irány Hollandia!!! :) A múlt illetve a mostani héten a CSB Ixelles csapatánál játszhattunk. Sajnos, vagy szerencsére itt csak játék van, edzések nincsenek. Csütörtökön pedig megnézem magamnak a bad79 csapatát, ahová korábban meghívtak. 

Vasárnap, miután visszaértem "székes fővárosunkból", azonnal bementem körbenézni a Grand Place-on és környékén. Ott mindig  sok ember van. Szóval ez a "műalkotás", amiről már korábban írtam, elég vad. És tudják cifrázni! Most elképesztő zenei aláfestés mellett folyamatosan más-más színekben villódzik az az izé és még a környező épületeket is "megfényfestik" néha. Különös látvány. Legközelebb készítek fotókat is. Viszont a vallási megközelítés kútba esett, mert a tér másik végén felállítottak egy hatalmas betlehemet élő birkákkal, meg minden... Nekem azért egy picit hiányzik a karácsonyfa.  Van viszont ott egy kisebb karácsonyi vásár és ami még ennél is fontosabb, hogy a környező épületeket nagyon szép fényruhába öltöztették. Igazán gyönyörű látvány és jó érzés ott sétálgatni. Van itt egy másik karácsonyi vásár is St. Catherine-nél, amit még nem láttam. Helyesebben állítólag az az igazi. Éppen azon gondolkodom, hogy kiszaladok még ma este és körbenézek. Hátha találok ajándéknak valót. 

Összességében érdekes ez az utazás. Minden tekintetben. Tudom, hogy kicsit korai még következtetéseket levonni, ezért nem is szeretnék végleges véleményt formálni. Kicsit nehezen élem meg az otthoni "kényelem" után, hogy itt se autó, se lakás, se barátok, se semmi, de biztosan csak az eleje ilyen nehéz. Piszkosul nehéz. Az kétségtelen tény, hogy elég nagy lehetőségeket rejt az EEAS, mint szervezet például. Folyamatosan kapom a különféle képzésekről, előadásokról szóló tájékoztató email-eket. Ezeken általában részt lehet(ne) venni és nagyon érdekes dolgokról lehet(ne) tanulni, hallani, ha az ember rá tudja szánni az időt és affinitása is van hozzá. Tehát elképzelhető, hogy csak ki kell tárni a kaput. Persze egyelőre még túlságosan lefoglalnak az egyéb tennivalók, de őszintén remélem, hogy minél hamarabb eljuthatok egy ilyen előadásra is, vagy tanfolyamra, ahol tágíthatom az EU működésével kapcsolatos tudásomat.

Jut eszembe! "Előhívták" az évzáró party-n készült fotókat. Íme a ALTRAN "kormányzati" csapata:

Jah, és nemsokára lesz belga bankszámlám és telefonszámom! Itt minden egy picit lassabban történik, mint otthon. Ez persze nem feltétlenül rossz. Abszolút hozzá lehet szokni ehhez a tempóhoz is. Arról már talán írtam korábban, hogy itt minden bezár este 6 után. Vasárnap meg egyenesen ki sem nyit semmi. Szóval mindent csak munkaidőben lehet elintézni. Vasárnap kaját venni? Felejtsd el! A szemetet is hetente kétszer viszik el, a bankkártyákat pedig hetente egyszer postázzák. Így legalább tudom, mikorra várhatom. :) 

Most hirtelen ennyi jutott eszembe Brüsszelről. Legközelebb talán érdekesebb lesz a beszámoló, például sugárzó napsütés esetén valamivel vidámabbat tudnék írni. Remélem Mindannyian jól vagytok és mihamarabb találkozunk majd! Szép napokat!

Sziasztok!

Most egy picit hosszabb időről kell összefoglalót írnom, hiszen már egy teljese hete nem bővítettem a blogomat. Szégyenlem is egy picit magam, de az a helyzet, hogy ki tudja mi miatt - talán az esős időjárás volt az oka - kevesebb említésre méltó dolog történt velem a hét elején, mint korábban.

Az EEAS épületébe való bejutás nap, mint nap más kalandokat tartogatott. Hétfőn az épület előtt lévő körforgalom közepén egy hatalmas felépítményen egy még hatalmasabb palesztin zászlót állítottak fel, amin arra biztatták a döntéshozókat, hogy tegyék le a voksukat Palesztina mellett és ne az amerikaiakra hallgassanak. A zászlót alulról nagy nyomású levegővel fújták, hogy folyamatosan lobogjon és állva maradjon.

Kedden csöndesebb volt a környék, no de szerdán jött az EU-s intézmények sztrájkja - nem vettem részt benne, illetve ismét egy Palesztina melletti szimpátia tüntetés. Csütörtökön a litván gazdák adtak hangot az EU-s agrártámogatások igazságtalan elosztása miatt érzett aggodalmuknak és követeltek egyenlő bánásmódot. Mivel péntektől EU költségvetési csúcstalálkozója került megrendezésre, ami valójában már csütörtök este elkezdődött, ezért már akkor hermetikusan lezártak minden utcát az EU-s intézmények közelében. A rendőrök már egy-két utcára az épületektől ellenőrizték a belépő kártyákat. Nos a forgalom, az állandóan dudáló autókkal együtt legalább eltűnt a környékről. Cserébe sajátos hangulat lopta be magát a Schuman negyedbe, amelyet a mindenhol elhelyezett szögesdrótos barikádok sem dobtak fel igazán... Pénteken már olyan érzésem volt, hogy háborúba megyek és biztosan van annak valami oka, hogy engem ilyen könnyen beengednek ebbe a zónába. De szerencsésen túléltem!

Csütörtökön este megvolt az első Altran-os bulim, ugyanis aznap tartották az évzáró party-t. Nos igen, gondolom úgy voltak vele, hogy minél hamarabb, annál jobb, vagy valami ilyesmi. Ahogy az évértékelésben hallottam, nem ez volt a legjobb éve a cégnek, illetve Belgiumnak úgy általában, úgyhogy lehet ezért akartak ilyen gyorsan túlesni rajta. A lényeg, hogy jól sikerült kis összejövetel volt. Egy gyönyörű parkban lévő étteremben voltunk és nekem sikerült jó társaságba keverednem. Miután az egyik kör alakú asztalnál megálltam elfogyasztani a hidegtálból kiválogatott mindenfélét, aminek persze még a feléről sem tudtam, hogy mi lehet, hirtelen egy csomó ember sereglett körém. Így a vacsora egy indonéz, francia, brazil, portugál, olasz, horvát, magyar körben telt. Mentek a sztorizgatások és a vörösbor is jól oldotta a hangulatot. A végén már Viktorunkkal szívattak, hogy ő a legkeményebb fejű EU politikus mostanában. Mit is mondhattam volna erre...A brazil srácok pedig hozták az általános brazil mentalitást. Nagyon jó fejek, nyitottak és folyamatosan viccet csinálnak mindenből. 

Viszont a vacsorával egy picit megjártam. Ugye svédasztalos menü esetén úgy van vele az emberfia, főleg ha nem nagyon ismeri fel a kínálatot, hogy próbál a külső megjelenés alapján dönteni, aztán majd kiderül hogy sikerült a választása. Mivel többször is lehet szedni, nem gond az sem, ha elsőre rosszul választunk. Szerencsére csak egy olyan valamit tettem a tányéromra, amiről később kiderült, hiba volt. Miután ezt a valami megkóstoltam, azonnal letettem a villámat az asztalra, s gondoltam, hozok egy másik tányérban valami mást. Csakhogy arra lettem figyelmes, hogy körülöttem mindenki, kivétel nélkül tényleg mindenki, az utolsó falatig mindent megevett a tányérjáról, sőt volt olyan, aki kenyérrel ki is törölte. Egy kicsit próbáltam távolabb is nézni a több asztal felé - nem, ez nem lehet, hogy itt ez a szokás, hogy mindent megeszünk, amit kiszedtünk -, de mindenütt ugyanezt láttam. Kicsit kellemetlenül éreztem magam, így kelletlenül ismét a villám után nyúltam és széles, bár kevésbé őszinte mosollyal toltam magamba azt a valamit. Röpke fél óra múlva már üres is volt a tányérom, pedig csak 3 olyan valami volt rajta... Sok borral csak lement valahogy. :)

Péntek, másnap, aznap. Munka után az egyik brazil kollégám elhívott sörözni. Az egylégterű irodánkból egész sokan ott voltak. Megint jó kis nemzetközi társaság gyűlt össze. Brazilía, Belgium, Görögország, Románia, Anglia és természetesen Magyarország képviseltette magát. Legalábbis én ennyire  emlékszem, mert 11-kor nálam bizony lekapcsolták a villanyt... Mentségemre szóljon, hogy 6-kor kezdtünk. Minden esetre beavattak a kollégák jó néhány régi sztoriba és gyorsan elmondták azt is, hogy kiben nem lehet megbízni. Sajnos az is kiderült, hogy a korábbi írásomban említett "újdonsült volt kollégám" helyére érkeztem a csapatba, aminek nagyon nem örültem. Ő is ott volt velünk és egy csomót beszélgettünk. Egyáltalán nem neheztelt rám, sőt nagyon hálás volt, hogy ha csak egy rövid időre is, de beugrottam, illetve Anitával beugrottunk a búcsúbulijára. Ezt egyébként többen is megemlítették, mint jó pontot. Egyelőre az a tapasztalatom, hogy itt nagyon egyenesek az emberek és mindig - legalábbis eddig - kiemelik a legkisebb pozitívumot is. 

Szombaton megint körbeszaladtam párszor a Jubileumi parkot majd este egy baráti összejövetelre kaptam meghívást. Ennek nagyon örültem, jó volt egy picit baráti hangulatban eltölteni egy estét. Persze én Orsin és Levin kívül mást nem ismertem még az elején, de ez nem tartott sokáig. Orsi francia tanfolyamos csoporttársaival vacsoráztunk együtt és mondhatom, hogy szuper embereket ismertem meg. A társaság - mondanom sem kell - teljesen nemzetközi volt. Svájc, Brazília, Spanyolország, Lengyelország képviseltette magát és persze mi is ott voltunk. De még mennyire...

Hazafelé menet kisebb összetűzésbe kerültünk egy arab taxisofőrrel, aki majdnem elütött bennünket, de látta a túlerőt, így okosan lelépett, mi pedig túléltük.

További hír, hogy Brüsszelbe is egyre inkább beköltözik a karácsonyi hangulat. A Grand place-on elkészült a az installáció. Itt egyébként egy gyönyörű és hatalmas karácsonyfát szoktak állítani, de idén először egy igazán furcsa és értelmezhetetlen valami került a fa helyére. Épület renoválásoknál használt állványzatból építettek egy teljesen szögletes, legalább 30 méter magas, gyakorlatilag kockákból álló valamit, amit bevontak fehér vászonnal és belülről zöld fénnyel világítottak meg. Elképesztően csúnya. Bár abban biztos vagyok, hogy sokan azt gondolják, ez egy új művészeti irányzat első felbukkanásáról van szó. A legelképesztőbb mégis a sztori, hogy  idén miért nem állítanak karácsonyfát. Az ok pedig vallási. A város főpolgármestere úgy döntött, hogy nem akarja megbántani a muszlim lakosságot egy karácsonyfával. Most ez komoly??? Brüsszel nem Európában van? Ezek után el lehet képzelni, hogy mennyire kiélezett a helyzet itt és persze valószínűleg minden más multikulti környezetben. Én úgy érzem, hogy ez rosszabbik megközelítés, ami ráadásul egy cseppet sem szolgálja egymás elfogadásának előmozdítását. Engem sem bántana például, ha egy muszlim ünnepet látnék valahol. Főleg akkor nem, ha mondjuk arab területen lakom épp...

Ja és akkor a  címről. No mi a közös bennük? No mi? Hát persze. Most már hivatalosan is kijelenthetem, hogy Brüsszel a sör, a csoki és az eső fővárosa. Ja, és Európáé is, persze.

Sziasztok!!!

Nos, elérkezett az első együtt töltött hétvége végre. Kalandosra és néha komikusra sikeredett...

A történet úgy kezdődött, hogy a reptérről egyenesen egy újdonsült, volt kollégám búcsúbuliján volt jelenésem, így jelenésünk. Gyorsan túlestem a pofaviziten, aztán elindultunk bevásárolni. Orsitól tudtam meg, hogy a közelben  van egy Colruyt bolt, ami kicsit olyan, mint otthon a Metro volt annó, vagy még most is, és elég jó minőségű élelmiszerekkel van tele. A környéken, vagy talán Belgium-szerte ár-érték arányban az egyik legjobb lehetőség vásárlásra. Szóval a búcsúbuli után beugrottunk a ide. Szépen telepakoltuk a kis bevásárlókocsinkat, majd elindultunk fizetni. Miután az eladó srác lehúzta az összes holmit, kértem tőle szatyrokat. Ő értetlenül állt a kérés előtt és közölte, hogy nekik olyan nincs. Ha gondolom, tud adni papír dobozokat... Nos hát, nincs mit tenni, jöjjenek a dobozok. Ekkor már kezdtem érezni, hogy nem lesz könnyű hazautunk. El is indult a két kis szerencsétlen 3 jól megrakott papírdobozzal és egy kézipoggyásszal hazafelé. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy akár egy ember is volt az utcákon, aki nem nézett meg bennünket egy mosollyal kísérve. Néhány 100 méter gyaloglás után úgy döntöttünk, hogy ezt nem fogjuk bírni hazáig, így inkább felszállunk egy buszra, amivel legalább 1 megállót mehetünk. Csak annyira néztünk ki szerencsétlennek, hogy felszállás után azonnal átadták nekünk a helyet és azt hiszem a beszédtéma is megvolt az utazás hátralévő részére mindenkinek...

Szombaton délelőtt megnéztük Brüsszel óvárosát, ami gyönyörű arcát mutatta, félig már átadva a helyet a karácsonyi előkészületeknek. Jártunk a Brüsszel parkban, elhaladtunk a Királyi palota mellett, amin éppen fel volt húzva  a belga nemzeti lobogó, ami azt jelenti, hogy a királyi család valamely tagja éppen ott tartózkodott.

Átsétáltunk a Grand-place-on,

egészen a Manneken Pis-ig, vagyis a Pvalisilő Kisfiúig.

Ezután Orsival és Leventével átugrottunk Namur-ba, ami egy kisebb vallon település 70 km-re Brüsszeltől. Szerencsére ők már ismerősek errefelé és autójuk is volt, kényelmesen utaztunk és nagyon jól éreztük magunkat.

Namur-ban is lőttünk pár fotót és szembesültünk egy-két belga sajátossággal. Azt hiszem ezekről még nem írtam korábban. Valahogy itt teljesen máshogy működnek a dolgok, mint amit az átlag ember várna. És ez nem csak otthoni szemmel nézve van így, mert ugyanezekre a dolgokra panaszkodnak a többi nemzet képviselői is. Most nem megyek bele mélyebben, de csak a példa kedvéért azt leírom, hogy itt nem olyan könnyű beülni egy étterembe  és enni egyet. Komolyan! Van olyan étterem, igen étterem, nem büfé, vagy kantin, vagy ilyesmi, ami déltől délután 3-ig van nyitva. Van olyan, ahol hiába van nyitva az étterem, csak bizonyos időintervallumokban van konyha és még sorolhatnám. Hogy a szénsavas jeges teáról már ne is beszéljek... Soha ne próbáljátok ki!!! :) Igen és én ezután simán bevettem, hogy a fantában meg nincs szénsav... Ez van.

Namur-ban felmásztunk a várba és onnan nézegettük a kis városka épületeinek szorosan egymás mellett ágaskodó tetőszerkezeteit. Az összes tetőcserép sötétszürke volt, így próbált meg beleolvadni a folyamatosan szintén ilyen színű égboltba nyújtotta háttérbe.

A vár pedig telis-tele volt cserkészekkel, akik valamiféle feladatokat oldottak meg. Rövidgatyában... +6 fok volt, szemerkélő esővel. :) Egyébként bárhová mentünk Belgiumban, minden tér, park, óváros tele volt cserkészekkel. Szemmel láthatóan nagyon élvezték a jövés-menés-feladatmegoldást.

Estére visszatértünk Brüsszelbe és elmentünk Anitával lazulni egy kicsit. Igazából a Delirium nevű, méltán híres "pub"-ot kerestük. Be is ültünk egy Delirium nevű helyre, de van egy olyan érzésem, hogy nem ez volt az igazi. De sebaj, ez bennünket már egy cseppet sem zavart a megérdemelt sörmennyiség elfogyasztásában.

Vasárnap még egy kis brüsszeli séta. Megnéztük a Cinquanenaire parkot, amit Belgium függetlenné válásának 50 évfordulója alkalmából hoztak létre és építették ott fel az itteni Diadalívet. Mint Anitától megtudtam, a Diadalív nem készült el az évfordulóra, csak majd 20 évvel később, így az átadáskor a már elkészült oszlopok tetején fából faragott formák helyettesítették a most látható boltíveket. A park természetesen tele volt cserkészekkel, természetesen bermudában, akik mindenféle feladatot oldottak meg és folyamatosan érdekes mondókákat harsogtak.

A park után megnéztük még az EP brüsszeli épületet, ami egy hatalmas üveg irodaház, azután sovány malacvágtában kirohantunk a reptérre, ahol feltettem Anitát a hazatartó gépre. :)

Nos ennyi volt a hétvége. További jó hír távirati stílusban: elkészült a belépőkártyám. Alant látható. Most lehet kinevetni a fényképemet.

Egyéb helyzetjelentés: Kezd egy picit francia nyelvű tv-műsor túltengésem lenni. Kétoldali, akkut... Hiányoznak a barátaim! Asszem hirtelen ennyi. Pá, au revoir, á bientót, stb...

Sziasztok Kedves Olvasók!

Újabb hírek Brüsszelből! Az utóbbi napokban megtapasztaltam, hogy milyen érzés, ha már egyszerűen nem fér több új információ az ember fejébe. Persze ezt a típusú agykapacitást is biztosan lehet edzeni és ebben az esetben én most kemény edzésmunkát végzek, de néha be kell látnom, hogy vannak határok...

Mik is ezek az újdonságok, amiket el kell sajátítanom? Elsősorban természetesen az itteni életvitelt, az itteni szabályokat. Csak hogy egy apróságot említsek, ami nekem furcsa volt és amiről tegnap értesültem már lassan 2 éve itt élő barátomtól - köszi Orsi -, itt nem lehet csak úgy kidobni a szemetet. A szabály egyszerű. Már eleve szelektíven kell gyűjteni a szemetet a lakásodban. A szelektív részét, ami talán a műanyag dolgok és az üveg dolgok, el kell vinni a szelektív szemétgyűjtőbe. Akármilyen messze is van tőled, köteles vagy oda elvinni. A maradékért miden szerdán és szombaton reggel jönnek, ami azt jelenti, hogy előtte való nap este 6 után teheted ki a szemetedet az utcára (!), bárhova (!!), de csak egy erre a célra rendszeresített, fehér színű szemeteszsákban. Hmm... Most szerdán pedig éppen sztrájkolt néhány szakszervezet, valószínűleg a kukások is, mert szerda délután még az egész város tele volt ezekkel a fehér zsákokkal. Csak úgy, szerteszét.

Hát persze hogy vannak ennél sokkal fontosabb dolgok is. Vár rám egy halom adminisztráció. Bankszámla, telefonszám, lakásbérlés, miegymás.... Mivel az Altran nevű cég alkalmaz és rajtuk keresztül dolgozom az EEAS-nek, ezért dupla munkahelyi adminisztráció is vár rám. Mind a két helyen végig kell járnom a beléptetéssel járó nehézségeket, ami egy picit fárasztó, de remélem megéri majd a fáradtságot. Az Altran-nál lévő teendőimről a kapcsolattartó "tisztem", Florent folyamatosan tájékoztat. Viszont néhány találkozómról rendes meghívót küldött, néhányról pedig csak email-t írt. No itt elvesztettem a fonalat és ma elfelejtettem elmenni egy HR-es találkozóra, aminek a részletei email-ben voltak megírva. Hát ez van, talán majd legközelebb összejön.

Arról már írtam, hogy 1 hónapig ideiglenesen egy flat hotel-ben lakom. Ezt a lakást a cég bérli nekem, hogy megkönnyítsék a kezdeteket. Nos ebben a kis lakásban is kezdtek elfajulni a dolgok. Tegnap estig nem volt fűtés. Szóltam, jöttek és a két szobából az egyikben megcsinálták. Juhéjjj! De nem voltam sokáig vidám, mert ezzel egyidejűleg eltűnt a meleg víz. Szóval két napig jéghideg vízben tusolás, aztán még egy kis panaszkodás és mostanra már azt is megcsinálták. Huhh... Megyek is mindjárt a jó forró tus alá... :)

De nézzük mik az aktualitások az EEAS-nél. Azért írok még erről, mert egyelőre még szolidan állok az egyéb lehetőségek felderítésével. Persze ma tettem egy próbálkozást egy tollascsapat felkutatására, de erről majd később írok. Szóval a vártnál jóval hamarabb kezdenek kinyílni a kapuk. Már a 2. napomon összebandáztam egy kollégával, aki szintén az Altran-tól van az EEAS-nél. Mivel többen figyelmeztettek, hogy óvatosan írjak a munkahelyen történtekről, ezért már valódi neveket sem merek írni. Nevezzük a srácot Vegának. Szóval egy reggeli kávé mellett összebandáztunk. Vega már 8 éve az EU-s bürokrácia szolgálatában áll és nagyon örült, hogy ide kerülhetett az EEAS-hez. Szerinte ár-érték-stresszmentesség arányban ennél nincs jobb hely a világon. Hát jó, akkor elvileg jó helyen vagyok. Ma együtt ebédeltünk az egyik nagyobb főnökkel. Egyre inkább meg vagyok győződve arról, hogy ez fickó nagy mókamiki. Sokat beszélgettünk a lehetőségekről, hogyan keres és alkalmaz az EU munkaerőt, miért kellenek a közvetítő cégek, hogyan lehet csiszolni a szerződéseken,  hogyan lehet közvetlen EU-s státuszt kapni, stb... Teljesen nyíltak voltak. Hirtelen annyi információhoz jutottam, amiről azt gondoltam, hogy kb. 1 évre lesz szükségem, hogy mindezeket kiderítsem. De itt úgy tűnik, hogy ha már van egy kis kezdeti bizalom, után már nyitnak. Az egészet üzletnek tekintik. Eléd tárják a lehetőségek garmadáját, aztán rád bízzák, hogy melyiket választod, melyikkel élsz. Kicsit úgy érzem magam, mint amikor a középsuli után beléptem az Egyetem kapuin, ahol már senki nem mondta meg, hogy mit hogyan csináljak, s még a lehetőségeknek is nekem kellett utánaásnom, de ha megtaláltam valamit, akkor senki nem akadályozott abban, hogy végigjárjam az utam. Kivéve a TéO-t, de ez más tészta... Összességében azt mondhatom, hogy kezdem megkedvelni ez a helyet.

Egyébként ez a Vega srác elég rendes velem. Folyamatosan ellát mindenféle infóval, mit hogy kell itt csinálni, kikkel kell beszélni, kikkel hogyan érdemes jóban lenni, szóval jó arc.

Ezzel együtt is a mai nap fénypontja mégis csak a sztrájk felhívás volt. Ma délutánra az egész épületet teleaggatták A4-es lapokkal, ahol mindenkit kedvesen invitáltak a sztrájk megbeszélésre emlékeztetve a kedves munkavállalókat, hogy nyugodtan részt vehetnek a megbeszélésen, beleszámít a munkaidejükbe. Ez volt a 3. napom ott, úgyhogy el is gondolkodtam, hogy lehet már sztrájkolnom kéne nekem is. Legalább megismerem a szakszervezetiseket... Egy pillanatig elképzeltem, ahogy ott ülök a rogyásig megtelt teremben és ügyesen megpróbálom a többiekkel együtt skandálni a francia, vagy holland vezényszavakat.  Na jó, most már értem, miért alkalmaznak ilyen sok külsőst...

No de hogy is volt ezzel a tollasedzéssel? Szóval ügyesen megnéztem a google maps-en, hogyan tudok tömegközlekedéssel eljutni a teremhez. Nagyon messze kellett volna menni, kb. 50 perc utazás. 10 perc metró, 20 perc villamos, a többi séta és várakozás. Hát el is indultam, naná. Már az elindulásnál jelentkeztek az első problémák. Lementem egy szintet a Schuman station-nél. Vártam szépen a metrót, de valami elég fura dolog jött a sínen helyette, ami jobban hasonlított egy vonatra. Egy kicsit keresgéltem és akkor láttam, hogy még egy szinttel lejjebb kell mennem a metróhoz. Ok, ez pipa. Két megálló, utána jöhet a villamos. Csak előtte beugrottam az Altran-hoz adminisztrálni. Rendben felmentem a felszínre és meg  is találtam a villamos síneket. A megálló már kicsit nehezebb volt, de a sínek mentén találtam egy kis táblát, amire négy villamos szám volt felírva, gondoltam akkor ez lesz az. Vártam 10 percet. Jött is egy, ami ugyan nem a 44-es volt, ami nekem kellett, de rendben megállt ebben a megállóban. Vártam tovább. Még 15 perc. Jött megint egy, de az sem 44-es. Az is megállt. Állt ott egy darabig mellettem, amikor ismét ránéztem a jelzésére és nem hittem el amit láttam. Elkezdett pörögni, mint a félkarú játékgépeken a gyümölcsök és egyre más-más számok jelentek meg rajta. Először megdörzsöltem a szemem kétszer, de még mindig pörögtek a számok. Ezután már nem bírtam mozdulatlanul, széttártam a kezem és egy halk "ez meg mi a franc, b*zd*g"-et elmorzsoltam a bajszom alatt. Ez volt az a pont, amikor egy rendőrautó elment a megálló mellett és a zsaruk elég furcsán, ugrásra készen néztek rám a kocsiból. Kicsit visszavettem. A villamos meg el. Még a távolban láttam, hogy sikerült kipörgetni a nyerő kombinációt, ami után a számjelzés helyett az S.O.S felirat volt látható a villamoson. Még most sem hiszem el, hogy ez megtörtént. No vártam még egy kicsit a 44-est, de feszt nem jött. Feladtam, mert már nagyon fáztam. Elindultam vissza, le a metróhoz. A föld alatt pedig felfedeztem, hogy Brüsszelben a tömegközlekedés több szintű. Mármint fizikailag. És  attól, hogy valami villamos, még nem biztos, hogy a felszínen járkál. Igen, igen.  Pl. a 44-es villamos a föld alatt cirkált. Már amennyire a 20 percenként járást cirkálásnak lehet nevezni. Az persze még mindig nem tiszta, hogy miért volt a föld felett is kiírva a megállóban a 44-es, de majd egyszer kinyomozom. Viszont az idő meg mindeközben annyira eltelt, hogy inkább hazafelé vettem az irányt, mert már csak az edzés végére értem volna oda, ha el is csípek egy villamost.

Nos, erről lemaradtam, s bánatomban inkább beültem egy sörre, természetesen egy sportkocsmába. Legalább ennyi sportra futotta ma. És persze megtanultam, hogy ha sínen járó tömegközlekedési eszközt keresek, akkor ne csak horizontálisan, hanem vertikálisan is nézzek körbe.

No most nem untatlak Benneteket tovább. Remélem, hogy volt elég türelmetek végig olvasni ezt a posztot! Várnak rám a további izgalmak. Találnom kell egy igazán jó kis lakást, ami egy ideig megszemélyesítheti és betöltheti az otthonom szerepét ebben a csodálatos környezetben.

u.i.: Egyre több francia szót értek meg, szóval úgy tűnik, hogy kezd visszajönni valami. Ez ám a "frank"-óság. (dedicated to HSZ & MrBé)

Üdv Mindenkinek! Köszönöm, hogy ilyen sokan olvastátok az első élménybeszámolómat! Nagyon örültem neki!

A mai napon megkezdtem külügyi szolgálatomat. Kicsit furcsa volt reggel Brüsszelben ébredni és elsétálni az EU-s intézmények sora mellett, de majd csak megszokom valahogy. :) Izgalmasan indult a nap. Bemutattak az EEAS IT osztályához tartozó mintegy 50-70 embernek. Majdnem mindenki kedves volt, sok volt a mosolygós arc, ami megkönnyítette ezt az egész procedúrát. Sőt, volt egy valaki, aki már eleve úgy fogadott, bemutatkozás előtt, hogy "welcome Mr. Kerekes". Leszűrtem, hogy ő lehet a HR-es... Megkaptam a kezdő dokumentum csomagomat, amin át kellett rágni magam. Semmi különös, csak az alapvető munkahelyi szabályzat és a projekt dokumentumok, UML tervek, miegymás, amivel dolgozni fogok. Egy kis projektem lesz, egy litván (Erikas) és egy román (Victor) sráccal csináljuk majd közösen. Mindenki igyekezett segítőkész lenni. A nagyfőnök, aki mindenkit név szerint mutatott be, érdekes figura. Mindig úgy csinál, mintha nagyon nem lenne kedve ehhez az egészhez, de az látszik rajta, hogy minden mókában benne van. Például az interjún minden kérdése előtt megkérdezte, hogy biztos vagyok-e benne, hogy el/ott akarom hagyni a gyönyörű, kényelmes, nyugodt otthoni életemet ezért az unalmas, zsúfolt, kényelmetlen és szürke városért. Kb. 10x kérdezte meg. Ő legalább szólt előre. :)

Az EEAS épületéről annyit, hogy másfél éve készült el, 5-6 emeletes, háromszög alakú irodaház, a közepén egy nagyobbacska, kör alakú udvarral. Az udvaron hajópadló-szerű borítás van és körben platánfa csemetéket ültettek.

Munka után gondoltam beugrok a metró állomásra bérletet venni. Rosszul gondoltam. A Schuman állomáson, ami az EC, EEAS, stb. székházakhoz lévő legközelebbi állomás nincs jegypénztár. Csak automatából lehet jegyet kicsikarni, viszont az bérletet nem ad. Ki érti ezt? No mindegy, akkor inkább sétáltam egy nagyot. Megnéztem a Jubileumi Parkot, ami közvetlenül az EEAS székház mellett van. Hatalmas az a park. Futni is lehet benne. Azután elmentem keresni egy edzőtermet, mert már nagyon mozoghatnékom volt. Egy elég forgalmas utca mentén sétálgattam, amin óriási forgalom, de leginkább dugó volt. Nos a morál az itt rosszabb, mint otthon. Feszt dudál mindenki és persze magyaráz saját magának az autóban. Vicces volt figyelni őket. Az utcán volt néhány hajléktalan, akiket éppen szociális munkások ellenőriztek. Mármint azt, hogy jól vannak-e a hidegben. Kicsivel később megállított 3 leányzó, hogy ők egyetemisták és segítsek a szegény brüsszeli egyetemistákon egy kis adománnyal. Meséltem nekik, hogy ez az első napom itt és még nem kaptam fizut, de ha most adnának nekem  kölcsön lakásbérlésre, akkor 3 hónap múlva kamatostól visszafizetem nekik, amivel nagyon jól járnak. Nem kötöttünk üzletet. Szerintem nem közgazdászok lehettek...

Tettem még egy próbálkozást bérlet vásárlásra egy másik metró állomáson. Ott volt ugyan pénztár, de már zárva. Szomorúan állapítottam meg, hogy ma már nem tudom kihasználni a brüsszeli tömegközlekedés előnyeit. Maradt a séta, de legalább egy kicsit sikerült kibővítenem a fejemben lévő Brüsszel térképet.

Összességében azt mondhatom, hogy izgalmas dolog belecsöppenni az EU-s intézmények kellős közepébe, egy ennyire nemzetközi környezetbe. Szintén izgalmas és jó érzés úgy elsétálni ezen intézmények központjai mellett, hogy tudom, egy picit én is a részese vagyok ennek. Igyekszem ezt most így megélni.

Szóval elkezdődött. Vagyis még nem is. De már bizonyos, hogy holnap el fog...

Ma délután  17h00-kor könyörtelenül leszállt a repcsim Charleroi-ban - hivatalosan Brussles Charleroi, de ez  csak marketing fogás, mert Charleroi talán a 3. legnagyobb belga város és 60 km távolságra van Brüsszeltől.

Az előzményekről dióhéjban annyit, hogy egy kisebb európai körutazás egyik állomásaként kerültem kapcsolatba az Altran nevű eredendően francia - az Airbus IT cégeként indultak -, mostanra már multinacionálissá dagadt céggel, akik kerestek egy erősen senior emberkét az EU Külügyi Szolgálatának (EEAS - gyakorlatilag az EU Külügyminisztériuma) IT csapatába és persze a sajátjukba is. Nos, fordulatok jöttek-mentek, végül sikerült megegyeznem velük, így esett, hogy ma első magyar állampolgárként csatlakoztam az Altran szenior konzultáns csapatához és holnap reggel elkezdem az új munkámat az EEAS-nél. Gyakorlatilag belecsöppenek az EU-s intézmények kellős közepébe, amit kíváncsian várok.

A kapcsolattartó "tisztem" kedves fickó, a neve Florent. Rendben elkésett a reptérről, de a lényeg, hogy eljött értem, elhozott a cég által biztosított ideiglenes lakásomba és ellátott annyi infóval, amit egy-két hétig biztosan emésztgethetnék, de ez ellen gyors felejtéssel védekeztem, szerintem hatékonyan... A fickó egyébként beszél franciául, angolul, olaszul, érti a portugált, de spanyolul már elfelejtett szegény. :) Épphogy csak, de megértjük egymást. Egy kicsit megalo-euro-mániás a srác, az a célja, hogy minden EU országból hozzon legalább egy-egy embert a csapatába. Hát Magyarországot ma kipipálta!

Egyébként tényleg nagyon segítőkész. Holnap reggel bejön értem, elvisz munkába, mint annak idején a szüleim az első napon a suliba, délben eljön, hogy együtt ebédeljünk és elrendezzük még a kérdéses dolgokat, szóval figyelnek arra, hogy a lehető legzökkenőmentesebb legyen az indulás és a beilleszkedés. Azt is gyorsan tudatta, hogy hétfőnként este van a céges tollas, aminek nagyon örültem, szóval lehet menni ütögetni. No majd meglátjuk milyen szinten megy ez. Aztán kaptam tőle egy térképet, amiről azt mondta, hogy ő lesz a legjobb barátom az elkövetkező néhány hétben. - Hát ez kedves. Azért remélem nem lesz igaza. :)

Ami a munkát illeti, eddig annyi tudok, hogy errefelé inkább opensource  termékeket használnak és nekem ugye abban kevéske tapasztalatom van. Ezért be is ígértek egy Spring tanfolyamot, amiről azóta kiderült, hogy majd leszek szíves munka után web-es tanfolyamokon keresztül autodidakta módon elsajátítani. Nos hát... Francia nyelvtanfolyamot is ígértek, remélem azzal máshogy lesz, különben én is csak web-en keresztül leszek elérhető számukra... :D

Az egyetlen nagyon furcsa, vagy akár negatívnak is nevezhető dolog az volt, hogy francia nyelvű szerződést kellett aláírnom. Persze elküldték nekem az angol nyelvű változatot, ami viszont általános volt, de akkor is... Egy ilyen multi nem értem, ezt hogy engedheti meg magának. Remélem holnap is meglesz még mindkét vesém.

Ami pedig a magánéletet illeti, hát nem könnyű, az biztos. De remélem mihamarabb megoldódik minden, vagy kibírjuk addig, amíg megoldjuk. :)