Irány Brüsszel

Sziasztok!

Most egy picit hosszabb időről kell összefoglalót írnom, hiszen már egy teljese hete nem bővítettem a blogomat. Szégyenlem is egy picit magam, de az a helyzet, hogy ki tudja mi miatt - talán az esős időjárás volt az oka - kevesebb említésre méltó dolog történt velem a hét elején, mint korábban.

Az EEAS épületébe való bejutás nap, mint nap más kalandokat tartogatott. Hétfőn az épület előtt lévő körforgalom közepén egy hatalmas felépítményen egy még hatalmasabb palesztin zászlót állítottak fel, amin arra biztatták a döntéshozókat, hogy tegyék le a voksukat Palesztina mellett és ne az amerikaiakra hallgassanak. A zászlót alulról nagy nyomású levegővel fújták, hogy folyamatosan lobogjon és állva maradjon.

Kedden csöndesebb volt a környék, no de szerdán jött az EU-s intézmények sztrájkja - nem vettem részt benne, illetve ismét egy Palesztina melletti szimpátia tüntetés. Csütörtökön a litván gazdák adtak hangot az EU-s agrártámogatások igazságtalan elosztása miatt érzett aggodalmuknak és követeltek egyenlő bánásmódot. Mivel péntektől EU költségvetési csúcstalálkozója került megrendezésre, ami valójában már csütörtök este elkezdődött, ezért már akkor hermetikusan lezártak minden utcát az EU-s intézmények közelében. A rendőrök már egy-két utcára az épületektől ellenőrizték a belépő kártyákat. Nos a forgalom, az állandóan dudáló autókkal együtt legalább eltűnt a környékről. Cserébe sajátos hangulat lopta be magát a Schuman negyedbe, amelyet a mindenhol elhelyezett szögesdrótos barikádok sem dobtak fel igazán... Pénteken már olyan érzésem volt, hogy háborúba megyek és biztosan van annak valami oka, hogy engem ilyen könnyen beengednek ebbe a zónába. De szerencsésen túléltem!

Csütörtökön este megvolt az első Altran-os bulim, ugyanis aznap tartották az évzáró party-t. Nos igen, gondolom úgy voltak vele, hogy minél hamarabb, annál jobb, vagy valami ilyesmi. Ahogy az évértékelésben hallottam, nem ez volt a legjobb éve a cégnek, illetve Belgiumnak úgy általában, úgyhogy lehet ezért akartak ilyen gyorsan túlesni rajta. A lényeg, hogy jól sikerült kis összejövetel volt. Egy gyönyörű parkban lévő étteremben voltunk és nekem sikerült jó társaságba keverednem. Miután az egyik kör alakú asztalnál megálltam elfogyasztani a hidegtálból kiválogatott mindenfélét, aminek persze még a feléről sem tudtam, hogy mi lehet, hirtelen egy csomó ember sereglett körém. Így a vacsora egy indonéz, francia, brazil, portugál, olasz, horvát, magyar körben telt. Mentek a sztorizgatások és a vörösbor is jól oldotta a hangulatot. A végén már Viktorunkkal szívattak, hogy ő a legkeményebb fejű EU politikus mostanában. Mit is mondhattam volna erre...A brazil srácok pedig hozták az általános brazil mentalitást. Nagyon jó fejek, nyitottak és folyamatosan viccet csinálnak mindenből. 

Viszont a vacsorával egy picit megjártam. Ugye svédasztalos menü esetén úgy van vele az emberfia, főleg ha nem nagyon ismeri fel a kínálatot, hogy próbál a külső megjelenés alapján dönteni, aztán majd kiderül hogy sikerült a választása. Mivel többször is lehet szedni, nem gond az sem, ha elsőre rosszul választunk. Szerencsére csak egy olyan valamit tettem a tányéromra, amiről később kiderült, hiba volt. Miután ezt a valami megkóstoltam, azonnal letettem a villámat az asztalra, s gondoltam, hozok egy másik tányérban valami mást. Csakhogy arra lettem figyelmes, hogy körülöttem mindenki, kivétel nélkül tényleg mindenki, az utolsó falatig mindent megevett a tányérjáról, sőt volt olyan, aki kenyérrel ki is törölte. Egy kicsit próbáltam távolabb is nézni a több asztal felé - nem, ez nem lehet, hogy itt ez a szokás, hogy mindent megeszünk, amit kiszedtünk -, de mindenütt ugyanezt láttam. Kicsit kellemetlenül éreztem magam, így kelletlenül ismét a villám után nyúltam és széles, bár kevésbé őszinte mosollyal toltam magamba azt a valamit. Röpke fél óra múlva már üres is volt a tányérom, pedig csak 3 olyan valami volt rajta... Sok borral csak lement valahogy. :)

Péntek, másnap, aznap. Munka után az egyik brazil kollégám elhívott sörözni. Az egylégterű irodánkból egész sokan ott voltak. Megint jó kis nemzetközi társaság gyűlt össze. Brazilía, Belgium, Görögország, Románia, Anglia és természetesen Magyarország képviseltette magát. Legalábbis én ennyire  emlékszem, mert 11-kor nálam bizony lekapcsolták a villanyt... Mentségemre szóljon, hogy 6-kor kezdtünk. Minden esetre beavattak a kollégák jó néhány régi sztoriba és gyorsan elmondták azt is, hogy kiben nem lehet megbízni. Sajnos az is kiderült, hogy a korábbi írásomban említett "újdonsült volt kollégám" helyére érkeztem a csapatba, aminek nagyon nem örültem. Ő is ott volt velünk és egy csomót beszélgettünk. Egyáltalán nem neheztelt rám, sőt nagyon hálás volt, hogy ha csak egy rövid időre is, de beugrottam, illetve Anitával beugrottunk a búcsúbulijára. Ezt egyébként többen is megemlítették, mint jó pontot. Egyelőre az a tapasztalatom, hogy itt nagyon egyenesek az emberek és mindig - legalábbis eddig - kiemelik a legkisebb pozitívumot is. 

Szombaton megint körbeszaladtam párszor a Jubileumi parkot majd este egy baráti összejövetelre kaptam meghívást. Ennek nagyon örültem, jó volt egy picit baráti hangulatban eltölteni egy estét. Persze én Orsin és Levin kívül mást nem ismertem még az elején, de ez nem tartott sokáig. Orsi francia tanfolyamos csoporttársaival vacsoráztunk együtt és mondhatom, hogy szuper embereket ismertem meg. A társaság - mondanom sem kell - teljesen nemzetközi volt. Svájc, Brazília, Spanyolország, Lengyelország képviseltette magát és persze mi is ott voltunk. De még mennyire...

Hazafelé menet kisebb összetűzésbe kerültünk egy arab taxisofőrrel, aki majdnem elütött bennünket, de látta a túlerőt, így okosan lelépett, mi pedig túléltük.

További hír, hogy Brüsszelbe is egyre inkább beköltözik a karácsonyi hangulat. A Grand place-on elkészült a az installáció. Itt egyébként egy gyönyörű és hatalmas karácsonyfát szoktak állítani, de idén először egy igazán furcsa és értelmezhetetlen valami került a fa helyére. Épület renoválásoknál használt állványzatból építettek egy teljesen szögletes, legalább 30 méter magas, gyakorlatilag kockákból álló valamit, amit bevontak fehér vászonnal és belülről zöld fénnyel világítottak meg. Elképesztően csúnya. Bár abban biztos vagyok, hogy sokan azt gondolják, ez egy új művészeti irányzat első felbukkanásáról van szó. A legelképesztőbb mégis a sztori, hogy  idén miért nem állítanak karácsonyfát. Az ok pedig vallási. A város főpolgármestere úgy döntött, hogy nem akarja megbántani a muszlim lakosságot egy karácsonyfával. Most ez komoly??? Brüsszel nem Európában van? Ezek után el lehet képzelni, hogy mennyire kiélezett a helyzet itt és persze valószínűleg minden más multikulti környezetben. Én úgy érzem, hogy ez rosszabbik megközelítés, ami ráadásul egy cseppet sem szolgálja egymás elfogadásának előmozdítását. Engem sem bántana például, ha egy muszlim ünnepet látnék valahol. Főleg akkor nem, ha mondjuk arab területen lakom épp...

Ja és akkor a  címről. No mi a közös bennük? No mi? Hát persze. Most már hivatalosan is kijelenthetem, hogy Brüsszel a sör, a csoki és az eső fővárosa. Ja, és Európáé is, persze.

Sziasztok!!!